Szeptember 14...az én szememmel nézve...

1996...szüleim lakásában elég sokan vagyunk együtt...de szép és jó ez az együtlét...nagymamám,nénéim sürögnek-forognak,hiszen mindenki azt akarja hogy hogy szép és emlékezetes legyen ezen a nap...nekem személyesen pedig öröm nap...az én EGYETLEN HUGOM menyegzöje...ugy szeretném hogy minden tökéletes legyen...a menyszonyi csokrot sok szeretettel örizve sok km keresztül örömmel adom át...úgy szeretném hogy egész életén át boldog legyen...és ezen a napon ragyogjon...valóra vált kivánságom...gyönyörü menyszonyként ált elöttem az én kis hugicám...csak miután férjhez mentem és távol kerültem tölle tudtam (tudom) öt igazán értékelni,azt hogy van ö nekem!! Ott álott fehér ruhában mint egy királylány és örömmel mondott "igen"t annak akit szíve szeretett.Jó volt ott lenni,vele együtt örülni és sírni...Drágáim Babi és Bélus kivánok nektek számos házassági évfordulót!Szeressétek mindig egymást!

1997...ugyancsak szeptember 14...vasárnapi nap...nekem sajnos dolgoznom kell...kedvesem várt hogy haza vigyen ,láttam az arcán hogy valami hire van ...nagy örömmel újságolta hogy megszületett elsö és egyetlen unokahugunk PRISCILLA!! Alig vártam már hogy láthassam.Hugomnak elöbb mint nekem megadatott az a kegyelem hogy édesanya lehessen. Egy gyönyörü kisbaba mosolygott ránk,akit azonnal szívünkbe zártunk!Ö az egyetlen dédunoka akit Varga mamám megismerhetett :(...áldás ö nekünk!Örülünk hogy vagy nekünk drága PRISCILLA!Nagyon boldog szülinapot kivánunk neked innen a távolból!Szeretünk!

Hát igy a szeptember 14...ma rátok gondolok és gondolatban és lélekben veletek vagyok!Szeretlek titeket drágáim!Legyetek áldottak!