Mittwoch, 30. Dezember 2009

Múlt,jelen jövö...


AZ ÚJ FÜZET

Betelt a régi füzetem,

ma este megnézegetem és

holnap újat kezdek.

365 lapos ugyanilyen új füzetet.

Lemásolnám most szivesen a régit,

de nem tehetem,marad már amilyen marad,

Ott a Mester kezével irt sok"láttam"

a leckék alatt

sorakozik nem egy lapon,

félig végzett feladaton,

rendetlen,elégtelen és ezt a régi füzetet

vizsgára vinni kell nekem.

De holnap újat kezdhetek

ugyanilyen új füzetet.

Tiszták,fehérek a lapok,

nem szeretném elrontani

holnap már abba irhatok.

Talán jobban figyelek

Ha eztán korábban kelek,

Frissebb leszek,igyekszem,rendesebb

lesz a feladat és ügyesebb lesz a kezem.

Tollat fogok és leirom ragyog a név a pappiron.

"Jézus nevében kezdem el"

Tudom hogy rest és rosz vagyok

s úgy érezem félnem mégsem kell

365 lapon a leckét vele irhatom,

Ö vezeti gyenge kezem

"JÉZUS nevében kezdem el

s Jézus nevében végezem!"

2009...ha vissza tekintek az elmúlt évre talán több szomoruség,fájdalom,gyengeség,problémák voltak mint öröm...vagy talán csak igy látom én most...de mindezek fölött tapasztalhattam hogy az évi igém valóság volt életemben:"Ami embereknél lehetetlen,lehetséges az Istennél."Luk 18,27...mégis hálaadással tekintek vissza az elmúlt évre azért mert Isten kegyelme megtartott és próbákban is nem hagyott el bennünket.Ezért csak anyit mondhatok"Köszönöm Istenem hogy a próbák nem döntöttek le hanem közelebb vontak hozzád.!"

2010...hogy milyen lesz nem tudom de Benne bizok és igy ha remegö szivvel is de békességben indulhatok utnak...a jövö évi mottoim:

"Bízd csak azért magadat Ö reá és légy békességeben:ezekböl jó származik reád."Jób 22:21

"Tudom a te dolgaidat és nyomoruságodat és szegénységedet(de gazdag vagy)...semmit ne félj...Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját."Jel 2:9,10

Igy indulok útnak...bizalommal...

Kivánok nektek is keves olvasoim bizaloomal teljes új évet!!

(Holnap még dolgoznom kell 14 óráig ,aztán meg kedves barátainkal együtt ünnepelünk)

Legyetek áldottak!!!

Dienstag, 29. Dezember 2009

Megható történet

A gyermek az emberszívet látta


Karácsony napján történt. Los Angelesből San Franciscoba utaztunk, hogy az ünnepeket férjem szüleinél töltsük el. Péntek este indultunk, ez évben ugyanis szombatra esett Szenteste, és vasárnapra Karácsony első napja. Hogy hétfőn már dolgozni tudjunk, már vasárnap vissza kellett indulni, hiszen Los Angeles 600 km-re volt.
A gyerekekkel együtt mintegy 14 órás kemény próba állt előttünk. Mikor már nem bírtuk tovább, King City-ben megálltunk, hogy együnk valamit. A helység hat benzinkútból és három ütött-kopott étteremből állt. Ezek közül az egyikbe tértünk be az utazástól kimerülten.


Egyéves kis csemeténket, Eriket elhelyeztem egy magas gyerekülésben, közben körülnéztem: "Vajon ki tartózkodik Karácsony napján ilyen helyen? Krisztus születésének reggelén? Mit keresek én itt Üdvözítőm születése napján? Ma még ünnepelni kellene, a családdal és a barátainkkal tölteni a napot, hálát adni Istennek a kellemes életért, melyben Ő vezet, és melyet sok kis szolgálat tesz értékessé!"

Miközben leültünk, és az étlapot nézegettük, gondolataim messze kalandoztak.

"Vajon ki olyan boldog ebben a teremben, mint mi? Kedves gyermekek, egy boldog házasság, biztos megélhetés, és mindenekelőtt a hit, amely védőpajzsunk lehet bármilyen helyzetben. A hit, amelyet ajándékként és előjogként kaptunk. A hit, amelyből másoknak is szeretnénk juttatni a közösségi munkálkodásunkon, a városban végzett szolgálatunkon és az egész életünk minden tettén keresztül. Karácsony tulajdonképpen hitünk születésének jelképe. Mi pedig itt ülünk messze otthonunktól, városunktól, mégsem elszakadva Istenünktől."



Az étterem szinte üres volt. Mi voltunk az egyetlen család. A mieinken kívül nem voltak gyermekek. A többi vendég sietve evett, halkan beszélgettek, talán mindannyian érezték, hogy egy ilyen napon senkinek sem lenne szabad itt lenni. Ezen a napon még a hitetlenek is megállnak egy kicsit, hogy a békéről és barátságról beszélgessenek.

Gondolataim fonalát Erik boldog gügyögése szakította meg: "Tetete!" Kis kezecskéjével a gyermekülés fém asztallapját csapkodta. Tekintetében csodálkozás tükröződött, szemei tágra nyíltak, fintorgott, és közben fogatlan ínyét mutogatta. Kuncogott és prüszkölt - és akkor észrevettem derültségének okát - és először nem hittem a szememnek.

Egy rongyos, gyűrött kabát, nyilvánvalóan évekkel ezelőtt volt új, agyonhordott, mocskos, foltos. Egy kitérdesedett nadrág, mely a pipaszár lábakat lengte körül félárbócosan. A cipő maradékaiból előkandikáló lábujjak, ing, melyről hiányzott a nyak. Aztán egy semmihez nem hasonlítható arc, a szája pont olyan fogatlan, mint Eriké. Zsíros, kócos haj, szőrös arc, s az orr olyan barázdás, mint a frissen szántott föld.


Csontos kezével integetett: "Na, te csöppség! Látlak ám, haver!”

Összenéztünk férjemmel: "Most mit csináljunk? Szegény szerencsétlen!" Erik tovább nevetgélt és válaszolt: "Tetete!" Minden szava visszhangra talált. A pincérnők is felfigyeltek, és néhány vendég a szomszédos asztaloknál már a torkát köszörülte. A csavargó és a kisfiam kettőse feltűnést keltett.

Egy falatot toltam Erik elé. Ő szétkente az asztalkáján. "Miért pont én?" sóhajtottam csendben.

Megjött az étel, de a társalgás folyt tovább. Az öreg átkiáltott a termen: "Akarsz almáspitét? Szereted a túróspalacsintát? Nézzétek! Szereti a túróspalacsintát!"

Senki nem mulatott rajta. Alkoholista volt a férfi és idegesítő. Mérges voltam. Dennis, a férjem szégyellte magát. Még a hatéves fiúnk is azt kérdezte: "Miért beszél ez az ember olyan hangosan?" Némán ettünk - Eriket kivéve, aki mindent beleadott csak azért, hogy egy országúti vándor tetszését megnyerje.

Lassan betelt a pohár. Megfordítottam a gyerekülést. Erik üvöltve forgolódott, hogy öreg barátját láthassa. Ez már aztán sok volt.

Férjem a pénztárhoz indult, hogy fizessen, és így szólt: "Fogd Eriket! A parkolóban találkozunk."

Kiemeltem Eriket az ülésből, és megcéloztam a kijáratot. Az öreg szétvetett lábakkal, várakozóan ült pontosan a kijárathoz vezető út mentén.

"Istenem, hadd jussak ki innen, mielőtt megszólítaná Eriket, vagy engem!" Siettem az ajtó felé. Hamar kiderült azonban, hogy sem Isten, sem pedig Erik nem így gondolta..

Mikor a férfi közelébe kerültem, oldalt fordultam, hogy kikerüljem a valószínűleg rossz lehelletét. Ugyanabban a pillanatban Erik, szemét legjobb barátjára függesztve, hátrahajolt és karjait a tipikus "Vegyél fel!" kisgyermeki tartásba lendítette.

Míg azon igyekeztem, hogy ne ejtsem el gyermekemet és megtartsam egyensúlyomat, egy pillanatra szemtől szembe találtam magam az öregemberrel. Erik kitartóan emelte karjait felé. A csavargó kérdőn és esengőn tekintett rám. "Megengedi, hogy karjaimba vegyem a gyermekét?" Válaszolni sem volt időm, Erik már a férfi karjaiban volt.

Egyszerre kiteljesedett az idős ember és a kisgyermek szeretete. Erik a teljes bizalom, a szeretet és az odaadás gesztusával hajtotta a férfi rongyos vállára kis fejecskéjét. Amaz lehunyta szemét, és láttam pillái alatt az előbukkanó könnyeket. Munkában megvénült, koszos kezeivel átölelte fiam testét, és megsimogatta hátát.

Talán még soha nem mélyült el ilyen rövid idő alatt ilyen mértékben két ember között a szeretet. Az öreg így tartotta egy pillanatig karjában a gyermeket. Aztán kinyitotta a szemét, és rám nézett. Tiszta, parancsoló hangon szólalt meg: "Most vegye újból át a gyermeket!"

Alig fért ki belőlem a "persze", mintha gombócot nyeltem volna. Kelletlenül adta vissza magától Eriket, vágyakozva, mintha fájdalmat okozna ezzel magának. Átvettem a gyermeket. Mégegyszer megszólított a férfi: "Isten áldja meg önt, asszonyom! Karácsonyi ajándékot kaptam öntől."

Nem fért ki más a torkomon, csak egy "köszönöm". Erikkel a karomban mentem az autóhoz. Férjem csodálkozott, hogy miért sírok, szorítom magamhoz Eriket, és miért motyogok: "Istenem, Istenem! Bocsáss meg nekem!"

Öt év telt el az esemény óta, de egyetlen kis részletet sem felejtettem el belőle. Még mindig hatása alatt vagyok. Az Evangélium üzenetét világította meg számomra. Az irgalmas szamaritánus üzenete volt, és én voltam a pap, aki továbbment.

Jézus a leprást meggyógyította, a vaknak visszaadta szeme világát - én voltam a vak.

Isten tette fel a kérdést: "Kész vagy fiadat egy pillanatra átadni?" - miközben Ő örökre átadta nekünk Fiát.

Pontosan tudtam, mit jelent a misszió, és csődöt mondtam, mert kényelmetlen volt. "Kész vagy megalázkodni olyan helyen is, ahol nem ismernek, hogy valakit boldoggá tégy?"

Krisztus szeretete volt az, amely egy kisgyermek ártatlanságában nyilvánult meg, aki nem ítélt; a gyermek az emberszívet látta, az anya csak a mocskos ruhát.

Cselekedetek nélküli hit volt. Egy keresztény, aki vak, és egy gyermek, aki látott.

El kellett ott némulnom, hogy tanuljak, és azután halljam, hogy egy idős ember ellentmondásos élete ellenére Isten áldását adja rám. Kisfiam szívében ismerte azt, amit én csak eszemmel tudtam: "Uram, mikor láttuk, hogy éheztél volna?"

Amit eggyel a legkisebbek közül megtesztek, azt velem teszitek meg.

Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, és azt a pillanatot mégegyszer átélhetném, vajon mit tennék?

Talán csak egyszerűen mellé ülnék, meghallgatnám, gyermekemet karjaiba tenném, tartsa addig, ameddig ő szeretné.

Montag, 28. Dezember 2009

Nálunk...









"






"Mielött eloltod a gyertyát,

És becsukod csendben a Bibliát,

Köszönd meg mindnyájunk nevében

Az elsö Karácsony éjszakát!"

Mittwoch, 23. Dezember 2009

A mi karácsonyfánk:)


Nagy élvezettel segitettek a fiuk a diszitésben.Az idén ilyen a fánk:)

Várjuk a holnapot,én most "hangszüneten "vagyok:)...anyira bevagyok rekedve hogy nem jön ki hang a torkomon:(tehát az idén nem énekelhetem a karácsonyi énekeket:(...csak hallgató leszek...ez van...most igy vagyunk.
A KARÁCSONYFA ÉNEKEL
Ha szük szoba:hadd legyen szük szoba.
A szük szobában is terem öröm
Gyul apró gyertya inség idején,
Ó csak ne legyen sorsom bús közöny
Ó csak legyek a fényforrása én
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen,én a jövevény.
Égö fenyöfa,égö áldozat,
Akit az Isten ösi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
S inbolyngjon a szük szobák falán,
Mindegy,hogy mi lesz velem-azután.

Sonntag, 20. Dezember 2009

Szeretteimnek,rokonaimnak és kedves (blogos)barátaimnak


Találkozó a jászol melett

Turmezei Erzsébet verse

Messze vagyunk,s talán magunk vagyunk,

de most találkozót adunk.

és a jászolnál mind-mind ott leszünk.

A Királynak tisztességet teszünk

A Királynak,aki lejött közzénk,

s nem volt hova fejét lehajtsa.

Mi,boldog népe,

odatérdepelünk elébe,

s meghallgatjuk mi a parancsa:

Örömhírt vinni szerteszét!

Világosságot mert nagy a sötét!

Elhirdetni hogy Ö itt van jelen!

Futni a fénnyel át az éjjelen!

Örizni reggelig!

Szívünk a szent örömmel megtelik.

Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett,

feledtet minden fájó veszteséget,

minden keserü könnyet letöröl.

Karácsonyi béke ölel körül.

Gyözve a távolságon,téren,

boldog betlehemi találkozóra

várlak,testvérem!


Már 16 ik karácsony lesz hogy itt ünnepelek N.o.ban.De az idén anyira vágyok haza,mint még eddig soha:(...Eszembe jutnak azok a szép karácsonyok mikor egész éjjel kántáltunk,reggel pedig újra ott voltunk az istentiszteleten.Este pedig újra indultunk a falvakba...GYALOG...felejthetetlen emlékek...az ajándékok nem is voltak olyan fontosak...persze örültünk nekiek,de az volt a legfontosabb hogy együtt voltunk...a család,a fiatalok,a barátok...egy PPS kaptam "Mensd meg a karácsonyt"...lehet többen ismeritek...valójában ma csak rohanunk,ajándékokat keresgélünk,szépen becsomagoljuk...aztán várjuk mi mit kapunk...a lényeg az igazi Karácsonyról elmarad...úgy vágyakozom hogy ez a Karácsonyom legyen igazi...ezt próbálom megvalósitani...gyerekkeimmel több idöt tölteni...ez is egy ajándék...gondolatban pedig rátok gondolok szeretteim és kedves barátaim...találkozóra hivtalak...ott leszel?

ÁLDOTT KARÁCSONYT kivánok!!!!Szeretettel,Marika






Freitag, 18. Dezember 2009

...


Fehér takaró

ezüst fénytartó,

valót eltakaró.

Mintha nem volna más,

csak ez a ragyogás:

titokzatos,csodás.

Nincs se hang,se zaj,

nincs se seb,se baj,

se sóhajtás,se jaj...

Se bün,se szeny,se sár,

se szin,se könny, se kár.

csak hó és holdsugár.

Hiszen igy volna jó.

De nem ez a való.

Csal a fénytakaró.

Alatta szenvedés,

szenny,sár...elfödni és

elrejteni kevés

a hó és holdsugár.

De Valakire vár

a holdfényes határ.

S ez az adventi mély,

havas és holdas éj,

titkot tud:Jön!...Ne félj!






Dienstag, 15. Dezember 2009

HARMÓNIA


Gerzsenyi Sándor verse

Elöször volt a semmi.

Azután lett a kezdet.Majd a káosz,

Sötétség,ösköd,tombóló kavargás.

De akkor fölharsant az elsö dallam,

mert szólt az Úristen:Legyen!

S a megbolydult,vad elemek csatáját

fölváltotta a szent harmónia.

És lett a Föld is,majd az égi Éden,

a szépség,jóság,összhang drága kertje.

De akkor hirtelen a szinre lépett

a kigyóként tekergö Ös-Ravaszság,

és megtörte a dallam tiszta ívét.

Nyögött a föld a diszharmóniától.

Ám eljött az ídönek teljessége,

és újból fölzendült a régi dallam,

mert ismét szólt az Úristen:Legyen!

a Betlehemi legelök fölött

csodás mennyei kórus énekelt,

s egy homályos istálló barna mélyén

fölsirt egy drága Csecsemö...

Kivánok minden kedves olvasómnak egy harmóniás,békés karácsonyi ünnepet!

Montag, 14. Dezember 2009

Kérdez a gyermek


"Ott fenn lakott a csillagok felett

De amikor karácsony este lett

lejött a földre mint kisgyermek

és óh, a hidegszívü emberek,

kis istálóban kelett hálnia,

szalmán feküdt Ö ,az Isten Fia

Elhagyta érettünk az egeket

-Ugye apukám nagyon szereted?"

Az apa nem szól,olyan hallgatg

De a kis kedvenc nem vár szavakat

Odaszoritja vállára meleg,

kicsiny pirult arcát s tovább csicsereg,

"Kicsiny gyermek lett,gyenge és szegény

és ott aludt az állatok helyén

szük istálóba .Nem is értem

milyen meleg ágyacskám van nekem

pedig csak a te kislányod vagyok

S Ö ,Isten Fia,Ö a legnygyobb,

szalmán feküdt mikor megszületett

-Ugye apukám,nagyon szereted?"

Kint csillagfényes este...hideg tél

Bent az apa ölében kislánya beszél.

"OTT se nyughatott szalma fekhelyén

futniuk kelett éjnek idején

Halálra keresték a katonák

Menekültek a pusztaságon át

Milyen keserves utjuk lehetett

-Ugye apukám,nagyon szereted?"

Nem nírja már,el kell rohania

A jászolban fekvö Isten Fia

karácsonyi képe kergeti

Feledte és már nem feledheti

Most szeméböl könnyre könny fakad

Most vádakat hall,kínos vádakat

Elmenekülne már,de nem lehet

Most utólérte ez a szeretet

S mig a szívébe égi béke tér

mintha körül a hólepte,fehér

tetök,útak felett távoli zene

angyalok tiszta hangja zengene

szívet szólongató ,szép éneket.

Szegény lett érted.Ugye szereted?"


Turmezei Erzsébet verse

Sonntag, 13. Dezember 2009

Advent 3 vasárnapja






















Voltunk a fiukkal a karácsonyi vásáron...olyan szépen hulott a hó...hideg volt...de azért élveztük.Nem autóval mentünk odáig hanem buszal:)
De beszéljenek a képek.

Freitag, 11. Dezember 2009

KARÁCSONY JÖN


Füle Lajos verse
Karácsony jön,s én újra hírt adok
magunkról:im,várjuk a Gyermeket!
Színesednek a szürke köznapok,
fényesednek a rozsdált életek.
Karácsony jön,emléke megkerül
szívünk sötét egén is felragyog.
Akarsz-e fényt?Keresd csak ott belül
és megleled te is a Csillagot!
Nézz Rá s kövesd!Az élet csillaga,
hozzá egész valóddal van közel.
Megszületett.A mindenség maga
hódol Neki...Megváltód szent,örök.

Dienstag, 8. Dezember 2009

Annának(de nemcsak:)


Anna kérdezte hogy szoktem e német stilusra karácsony elött kekszet sütni...igen!és valójában ha dobozba tartod megpuhul.2 receptet irok le amit én szoktam sütni.Az idén még csak ezt sikerült megsütnöm:

200g liszt

100g cukor

1 EK vaniliacukor

1 késhegynyi sütöpor

125g vaj

1 tojás

lekvár(vagy keményebb íz)

Lisztet,cukrot,vaniliacukrot,sütöport és a vajat kis darabokba és a tojást egy sima masszává öszegyurjuk.Kb. 1 óránit a hütöbe tesszük.Vékonyra kinyujtjuk,és kiszagatjuk külömbözö formákba(lehet csak kereket is csinálni),a masza felének a közepébe kis lyukat szagatunk.Miután kihült lekvárral megkenjük és egy lyukas felet rá teszünk:)!80 foknál,10 percig sütjük.Jó étvágyat!(A képen látható milyet csináltam én az idén)

Még egy recept

VAJAS KEKSZ

500g liszt

250g cukor

2 EK vaniliacukor

egy csipetnyi só

300g vaj

2 tojás

tojás sárgája (kenni)

szines cukor,mandula stb.

A lisztet,cukrot,vaniliacukrot,sót,vajat kis kockákba,tojást összegyurjuk és hütöbe teszük(kb 1 órányit).1/2 cm kinyujtjuk és külömbözö formágat szagatunk.Tojás sárgával bekenjük és szines cukrot,mandulát,csokit szórunk(teszünk )rá.180 foknál 10 percig sütjük.Jó étvágyat!Nagyon finom!

Montag, 7. Dezember 2009

Szivesen várunk:)











Ma kedves sógornöm látogat meg a kisfiával...várjuk...szeretettel...,igy :)




A várakozással ez a vers jutott most eszembe:
ADVENT
Dr:Bartó László verse
Valakit én is várok
Szivemben ajtót tárok,
Minden zugot bejárok,
Mert most valakit várok.
Valakit aki engem
A szívével szeressen,
Fáradt hideg szívemben
Újra tüzet gerjeszen
Aki nekem az élet
S benne a lelkem éled
Szárnya alá von engem.
Ki gyöz általam s bennem.
Ki kemény harcaimban
Hüségesen velem van
S akkor is megkeres
ha tölle messze mentem.
De szenyel telt szivem...
Ki szabadit meg engem?
S mi lesz velem ha nincsen
Valaki,aki segitsen?
Irgalmazz,Uram,Isten,
S tisztisd meg Te, a szivem
legyen szerény kis lakod,
Legyen a te templomod.
Szeretettel várok bárkit egy kávéra vagy teára:)

Sonntag, 6. Dezember 2009

December 6
















FENYÖFÁT VISZNEK AZ ÚTON



Füle Lajos verse

Fenyöfát visznek az úton,
az ablakunkból bámulom,
házóriások közt hova
megy az az ember s az a fa.
Ezerszemü ház integet,
benn csillagok és kisdedek
és Józsefek és Máriák,
bölcsöre hajló kis család.
Úr Jézus Krisztus hol lakol?
Ott túl a sok-sok ablakon?
Fenyöfa illatú szobák
lakoi gondolnak-e Rád?
Vendég vagy-e vagy Messiás?
S ha egyik sem,hát ki hibás?
Lehet hogy zárva sziv,billincs?
Lehet,hogy tömjén,mirha nincs?
Aranyunk nekünk sincs,tudod,
mégis szegényes otthonod
lehessen hajlékunk,szívünk,
s tömjéned,mirhád,hogy hiszünk.
Áldott Advent 2 vasárnapját kivánok!
(a gyerekek is kaptak kis Mikulási meglepit,de ök tudják hogy töllünk van az ajándék,a kis angyalkás gömböt anyósomtól kaptam,zenél is a "csendes éj..."hallható...szóval már 2 gyertya ég...karácsony közeleg...





Dienstag, 1. Dezember 2009

December





























Már 2 napja hogy egyfolytába esik az esö már 4 óra után sötétedik... már több órán keresztül élvezhetjük a gyertyák fényét:)
A fiuk már nagyon várták hogy az adventi naptárokat kinyithassák.Van csokiból meg egy Playmobil(játék)naptárjok.A városrész az is hozzá tartozik a naptárhoz.Ma pl. egy rabló volt benne.
és ebben az évben is van egy történetünk:Karlchen und der Weihnachtsberg(Karl és a Karácsonyi hegy) és mindennap kivágunk valamit és ráragaszuk a "poszterre".
Tehát várjuk mi is a karácsonyt!::)
Karácsony várlak

Beszélget a hideg esö panaszkodó szóval,
Hüs szél támad,néha-néha bús lemondó sóhaj.
Mig szobámba telepednek fáradt,öszi árnyak
Holdsugaras karácsonyest,nehéz szívvel várlak.
Könnyet hullat,gyászruhát hors anyi drága lélek
Árvaságnak,nyomorognak a kenyérböl élnek..
Lelkem feléd suhan a sok hollószárnyi bánat
Karácsonyi vigasztalás,könnyes szemmel várlak.
Vad,tévelygö,vétkes lelket,olyan sokat látok,
Ködként száll a bünös népre súlyos,sötét átok,
Hivö szívbe káromlások keselyüi vágnak...
Karácsonyi gyözelem epedve várlak.
Hadd ragyogjon csillaga rám áldott Betlehemnek
Hadd lássam az eljövendö vigaszt,gyözelmet.
Zendüljön fel,boldog dala angyalok karának,
Dicsösséges karácsonyest,imádkozva várlak.

Sonntag, 29. November 2009

Advent 1 vasarnapja 2009

...a karácsonyi piac(igy nevezi öket a német)ok megnyiltak...narancs,fahéj illat terjed...valahogy sehogy nem voltam adventi hangulatba...szombatra Jonathan lázasodott be...a fiuk szombatonként váltják egymást...most ez van...aztán engem is levert a virus mégis csütörtök,pénteken munkába is voltam...szombaton már mintha jól esett hogy Jonathan lázas igy én is itthon maradthattam...igy közeledett felék a vasarnap...szombaton karácsonyi énekeket halgattunk...aztán vasarnap meggyujtottuk az elsö gyertyát...és ugy lassan kezdtem én is Adventet ünnepelni...a mai nap csucsa számomra a délutáni istentiszteletek élö közvetitések voltak.Ezen az úton is megköszönöm nektek ZILAHIAK és ARADIAK !!!Az Úr áldjon titeket.Olyan jó volt a zilahiakkal együtt énekelni és a szolgálatokat hallgatni.Áldottak vagytok ti ,hogy vagytok egymásnak!Aztán az aradiakhoz "mentem"...a fiatalok szolgáltak,de olyan ügyesen,...szépen énekeltek és anyi bizonyságtevés hangzott el...öröm volt titeket halgatni és látni...aztán a jelenet amit elöadtak az nagyon tetszett,érdemes visszanézni.Köszönöm nektek!Köszönöm hogy áldottá és teljessé tettétek e vasárnapomat!Az Úr áldjon titeket!

Samstag, 28. November 2009

Adventi emlék


Hamar lehult a hó
s fekete földünket belepte,
hogy szálott gyermekálmok röpte a fényes ég felé,
az égi trón elé...
De téged nem talált meg!
Az égi gyermeket kereste
távolról,ha leszállt az este
csodálatos mesék borulnak.
Vágytól égö gyermekszivekbe.
Az égi Gyermeket kereste
és nem talált rád,nem ismert meg.
Hiszen Te nem vagy többé gyermek,
Szétfoszlanak a régi álmok,
meghaltak a mesék,
a karácsonyfa lángjait
oltogatják hideg szelek.
Még mindig nem ismertelek.
Sok évben telt s ha te nem jösz felém
Megváltó Uram,Messiásom
me nem ismerelek én.
Hála Tenéked hogy megkerestél.
Ó mostmár van Karácsonyom.
S Adventi nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álomok
de Benned nincs csalatkozásom
Benned mindenem megtaláltam
A valóság szebb mint az álom.