Nem tudom ti hogyvagytok vele(azok akiknek gyerekeitek van),de én ma nagyon kitörtem a gyerekszoba láttán,az egész szoba tele ezeregy játékkal,megkértem drága fiacskáimat hogy legyenek szivesek és szedjék ösze a játekokat...hát neki is fogtak csak hát ök hamar megunják...nekem meg ma nemnagyon volt türelmem,igy kiabáltam rájok...aztán a legvégét én szedtem össze ök pedig csendben házi feladatjokat irták.Aztán megbeszéltük hogyis vannak a dolgok,bocsánatot kértem és kibékültünk.A kicsi megjegyezte:"Hát kell ez is néha...(hogy kiabáljak rájok)":))
HISZEN KÖZÖTTÜK ÉLEK
Bocsásd meg
ezt a napomat Uram!
Fénytelen szemem,
rosz kedvem és türelmelenségem,
fáradságom,és a sok határozatlanságomat,
bocsásd meg!
Ne büntess másokat tovább velem,
Emeld föl arcomat,
s újból megfényesitve szivem,
nézz rájok általam
örömmel és szeliden!
Fordisd javukra életem!
8 Kommentare:
Még jól végződött... nekem nem sokszor sikerül...
az én fiaim nem ennyire megértőek hehe
én vagyok az irgalmatlan, mert szót kell (-ene) fogadniuk...
Hat igen velem is megtortent mikor fiu unokaimmal voltam!Most Miriammal gyulik meg bajom mert naponta 2-3 szor is valtja ruhacskait s a tobbi szerte marad a szobaban.
Nálunk is van ilyen, mert nehezen megy a rendrakás. Köszi a verset, nagyon szép!
Előfordul nálunk is ilyesmi és felbosszant. Én is kértem bocsánatot a lányaimtól és igy helyreállt a családi béke. Nagyon örülok, mikor ők is önként bocsánatot kérnek tőlem.
na megnyugodtam hogy nemcsak nélunk van ez a téma;)
Mihály!Üdvözöllek a blogomon!:)
Szerintem ez minden családban előfordul ahol gyerekek vannak.Főleg amikor a mi napjaink is terheltebbek.
De minden jó,ha jó a vége :)
Kommentar veröffentlichen