Ma...19 éve

annak hogy "igent" mondtam Isten és emberek elött annak akit szeretek.Elsö találkozásunkkor már nagyot dobbant a szívem mikor kezet fogtunk bemutatkozáskor.Aztán ott kint a réten Biblia tanulmány között inkább egyre jobban kezdett teszeni nekem ez a fiu aki anyira komolyan vette a lelki életet.De mindezeket az érzelmeket magammal és Istennel harcoltam meg,kb.másfél éven keresztül...és aztán kaptam egy megdöbbenö levelet amiben az állt hogy ez a fiu ugyanigy érez irántam.Azonnal igent szerettem volna mondani,és mégis vártam arra hogy az úr mutassa meg nekem ha igazából ö az akit nekem rendelt.Emberileg minden ellenün szólt:ö német én magyar,az ö jövöje Németország ,az enyém Románia,...és ha igent mondok akkor hát várnom kell kb.4 évet addig mig én is "kivándorolhatok"...de nekem mindezek nem tüntek akadálynak...mert tudtam hogy csak ö az akinek a felesége akarok lenni.Igy türelmesen vártam 4 évet(miközben több mint 200 levelet irtam)...mig 1994 ben március 27,fehér ruhában a nagy rokonság,barátok,gyülekezet elött végre kimondhattam azt hogy igen akarom!
Azóta együtt járunk az élet útján.A Szeretet kötött össze bennünket.Az örök szeretet  melyet mindketten ismerünk.Ö házasságunk fundamentuma,rendithatetlen szikla ö.Ha nem igy volna már sokszor összedölt volna házasságunk.De kegyelem az hogy újra és újra rábizhatjuk magunkat arra aki teremtett bennünket.Igy ünnepelünk ma is...szeretettel!

“Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel, ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell, de hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek, mert így vagyok csak én.”
“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.” Hemingway