Alkotások...

a fiuk alkotásai...meg az idén az én elsö elültettet virágaim....várjuk a tavaszt!

Újabb vers

TANITVÁNY A KAPUBAN

Muraközi Gyula

Krisztusom,én várom érkezésed...

A pálma kész,a harsonák is készek.

Virágok nyiltak a szivem tüzétöl.

Diadalkapum a menyboltig ér föl.

Kösziveket nagy boldog alázatban

Utad elé készitve raktam,

Ujonganak ha rájok taposol...

Az én szivemben retteg a pokol.

Mint rosz csavargó,Urát sejtö szolga

Bujdosik az éjjben,városokba.

A házunkat ünnepre ékesitve

Figyelünk már közeldö lépteidre.

Hírül adtam,ahogyan parancsoltad

A palotáknak és a rongyosoknak,

Mindenki tudja már hogy érkezel...

A gyermekkar hozsánnát énekel

Mi meg a város szélére verödve

Kezünk emelve,kémlelünk a ködbe....

Vak koldusok nagy csöndben hallgatóznak

Ördöngös sír,ostor suhan a rosznak.

Lásd ,Zákeus a lomb között kuporogva

Elöre néz....távol a bélpoklosra,

Kik élö örsként útkanyarulatnál

Várják...tizen...ha könyörülni tudnál...

Krisztusom,piros ködbe kiáltok.

Jaj!hervadók a kétkedö virágok...

Hullámzik,zúg nyugtalan tömeg,

Ma zöld ágat dob,holnap tán követ...

A vámszedöt a ház a lelke hívja,

Vén láda nem maradt-e otthon nyitva?

Ha késel holnap a bevonulással

Nem tudjuk hol van eltemetve Lázár...

Vakok,akik eléd tapogatóznak

A sír árkában botlanak be holnap.

Eloszló ,rongyos,zúgo tömeget

Benyelik újra a kunyhók,a mühelyek...

Szegény kis szolgád karja egyre fárad

Jaj még elejti fényes harsonádat.

Uram,bocsásd meg,sírva kérlek,kérlek

Mint május esö a kellö vetésnek,

Mint börtönnyitás elsorvadó rabnak,

Mint hüvös patak lázas sivatagnak,

Mint kárhozatnak egy csepp égi béke,

Mint anya mosoly haldokló szemébe,

Ugy lelsz most,ugy kérnek,esdnek,várnak,

Minálunk nem volt még virágvasárnap

Kezünk remeg és fogynak már a mécsek.Krisztusom,én várom érkezésed.

Mivel

vasárnap virágvasárnap leirom kedvenc virágvasárnapi verseimet:
A NÉMA VÁD
Turmezei Erzsébet verse
Holdfényes éjjel,halvány Krisztusarc,
Rajt´ szívet tépö méla fájdalom,
A várost nézi,és öt nézem én,
Hónapok óta hüvös hajnalon.
Ha ébredek is hüvös éjszakán,
A nap zajának hogyha vége lett,
Mert itt sugárzik,sáppadt csendesen,
Szobám falán!S az életem felett.
Sokszor szíven talált a néma vád,
S hitetlenül harcoltam ellene,
Tudom hogy miattam vagy szomorú
Tudom Uram hogy másként kellene,
Valahol mélyen elszakadt a húr,
Nem zengi tisztán a te éneked.
De a szakadt húr felujong-e még
Ha fájó könnyes reápergeted?
Könnyed nyomán megzendül-e megint
a magasságokat mérö zene?
Sokszor sziven talált a néma vád
Tudom Uram,hogy másként kellene
Holdfényes éjj,halvány Krisztusarc
Te,aki láttad minden harcomat,
Nézd ezen a nagyheti éjszakán
Feléd forditom könnyes arcomat
Ma,én is sírtam a város felett,
Ma is megéreztem,ma is érzem
Mint fáj,mikor dúrván ellökik
A segitö,kinyujtott kezet.
Micsoda sajditó seb a szivem,
A visszautasitott szeretet.
És most leroskant ez a néma vád
Én,én....szereztem ilyen sebeket
Hisz a Te kezed gyözelmet kínált,
Új,zengö húrt a régi húr helyett
Nem vettem észre megse láttalak.
És újra reggel,
és újra este lett.
Szeme viraszt és a városra v´néz.
A visszautasitott szeretet nagyon,
kimondhatatlanul nehéz.
Óh,a z a város, és óh az a szív
Nézz ,nézz szomoru váddal szemed,
És lábaidhoz összetörve hull
Te megsiratott Jeruzsálemed.

Hát akkor

én is megpróbálom itt is!:)