Mivel

vasárnap virágvasárnap leirom kedvenc virágvasárnapi verseimet:
A NÉMA VÁD
Turmezei Erzsébet verse
Holdfényes éjjel,halvány Krisztusarc,
Rajt´ szívet tépö méla fájdalom,
A várost nézi,és öt nézem én,
Hónapok óta hüvös hajnalon.
Ha ébredek is hüvös éjszakán,
A nap zajának hogyha vége lett,
Mert itt sugárzik,sáppadt csendesen,
Szobám falán!S az életem felett.
Sokszor szíven talált a néma vád,
S hitetlenül harcoltam ellene,
Tudom hogy miattam vagy szomorú
Tudom Uram hogy másként kellene,
Valahol mélyen elszakadt a húr,
Nem zengi tisztán a te éneked.
De a szakadt húr felujong-e még
Ha fájó könnyes reápergeted?
Könnyed nyomán megzendül-e megint
a magasságokat mérö zene?
Sokszor sziven talált a néma vád
Tudom Uram,hogy másként kellene
Holdfényes éjj,halvány Krisztusarc
Te,aki láttad minden harcomat,
Nézd ezen a nagyheti éjszakán
Feléd forditom könnyes arcomat
Ma,én is sírtam a város felett,
Ma is megéreztem,ma is érzem
Mint fáj,mikor dúrván ellökik
A segitö,kinyujtott kezet.
Micsoda sajditó seb a szivem,
A visszautasitott szeretet.
És most leroskant ez a néma vád
Én,én....szereztem ilyen sebeket
Hisz a Te kezed gyözelmet kínált,
Új,zengö húrt a régi húr helyett
Nem vettem észre megse láttalak.
És újra reggel,
és újra este lett.
Szeme viraszt és a városra v´néz.
A visszautasitott szeretet nagyon,
kimondhatatlanul nehéz.
Óh,a z a város, és óh az a szív
Nézz ,nézz szomoru váddal szemed,
És lábaidhoz összetörve hull
Te megsiratott Jeruzsálemed.