Apukámnak

"Hajadba ösz  szálakat festett az élet,
 szemed mentén megszaporodtak a ráncok,
 szürke színét megfakította az élet,
 keményebbek lettek a férfivonások.
 Büszkén nézek erre az arcra,
 bár daccos voltam serdülö gyermekedként,
 nem hiába volt a szígor és a féltés 
 csak most értettem meg az,hogy miért.
 Hogy miért féltettél anyira,
 hogy miért is voltak a viták,
 hogy miért noszogattál, 
 miért eröltetted az iskolát.
 Nézlek mikor kisfiammal játszol,
 s megcsillan a könny a szemem sarkán,
 mert olyan jó hogy vagy nekem,
 mert olyan jó az édesapám.
 Hiába minden,ha az ember,
 nem ismerheti gyökerét,
 ha nincs óvo kéz,aggódo szempár,
 ki vigyázza ,félti életét.
 Jó érzés nekem hogy itt vagy,
 s hogy van elöttem példa,
 hogy mindig meghozza gyümölcsét a becsület,
 s a verejtékes kétkezü munka.
 S bár nehezen mutattad ki,
 tudom,nagyon szerettél.
 s mind a kettönket,
 csak a jóra neveltél.
 Soha nem felejtem el,
azt a megfakult szürke szempárt,
 s azt a könnycseppet a szemem sarkán,
a nagypapát és az kisunokát."
(Nyakó Zita verse)

BOLDOG SZÜLINAPOT APUKÁM!!!!!Örülök annak hogy van nekem(nekünk)!Isten éltessen téged még sok éveken át!Szertünk és puszilunk!