4.

Ma Jonathánért vagyok hálás,az én nagy fiamért,azért mert van ö,azért mert pont olyan amilyen.Mi ketten nagyon külömbözö  természetüek vagyunk,és ezért az évek során nagyon sok dolgokról beszelgettünk,vitáztunk,sirtunk ,imadkoztunk de nevettünk is együtt.Kiabáltam is rá nem ritkán,újra és újra magyaráztam dolgokat hogy miert is akarom azt amit ugy ahogy akarom.Volt(van) olyan nap(ok) amikor nem is tudom hogy jo anya vagyok-e vagy sem...de ha az ember lányának a 14 fia "csak ugy" megköszöni hogy anyit kiabáltam rá és anyit magyarázkodtam mert ha nem igy lett volna a dolgokat ma másképp látná és talán már kipróbált volna dolgokat amik tilosak...akkor könny gyül a szemembe és az anyai szív kicsit gyorsabban dobog és magamhoz ölelem serdülö fiam és azt gondoom,ez jól van igy,ez tökéletes.