Újabb vers

TANITVÁNY A KAPUBAN

Muraközi Gyula

Krisztusom,én várom érkezésed...

A pálma kész,a harsonák is készek.

Virágok nyiltak a szivem tüzétöl.

Diadalkapum a menyboltig ér föl.

Kösziveket nagy boldog alázatban

Utad elé készitve raktam,

Ujonganak ha rájok taposol...

Az én szivemben retteg a pokol.

Mint rosz csavargó,Urát sejtö szolga

Bujdosik az éjjben,városokba.

A házunkat ünnepre ékesitve

Figyelünk már közeldö lépteidre.

Hírül adtam,ahogyan parancsoltad

A palotáknak és a rongyosoknak,

Mindenki tudja már hogy érkezel...

A gyermekkar hozsánnát énekel

Mi meg a város szélére verödve

Kezünk emelve,kémlelünk a ködbe....

Vak koldusok nagy csöndben hallgatóznak

Ördöngös sír,ostor suhan a rosznak.

Lásd ,Zákeus a lomb között kuporogva

Elöre néz....távol a bélpoklosra,

Kik élö örsként útkanyarulatnál

Várják...tizen...ha könyörülni tudnál...

Krisztusom,piros ködbe kiáltok.

Jaj!hervadók a kétkedö virágok...

Hullámzik,zúg nyugtalan tömeg,

Ma zöld ágat dob,holnap tán követ...

A vámszedöt a ház a lelke hívja,

Vén láda nem maradt-e otthon nyitva?

Ha késel holnap a bevonulással

Nem tudjuk hol van eltemetve Lázár...

Vakok,akik eléd tapogatóznak

A sír árkában botlanak be holnap.

Eloszló ,rongyos,zúgo tömeget

Benyelik újra a kunyhók,a mühelyek...

Szegény kis szolgád karja egyre fárad

Jaj még elejti fényes harsonádat.

Uram,bocsásd meg,sírva kérlek,kérlek

Mint május esö a kellö vetésnek,

Mint börtönnyitás elsorvadó rabnak,

Mint hüvös patak lázas sivatagnak,

Mint kárhozatnak egy csepp égi béke,

Mint anya mosoly haldokló szemébe,

Ugy lelsz most,ugy kérnek,esdnek,várnak,

Minálunk nem volt még virágvasárnap

Kezünk remeg és fogynak már a mécsek.Krisztusom,én várom érkezésed.