Donnerstag, 30. Dezember 2010
Montag, 27. Dezember 2010
Eltelt a karácsony...
ezek a képek kis összefoglaló az elmúlt napokról...szép ünnepünk volt...együtt volt a család...élveztük együtt lenni...beszélgetni,együtt énekelni...jó volt szeretetett gyakorolni és szeretetett kapni...anyósomat is jó volt látni boldogan(új élettársával),a fiuk szeretik az "új tatát",és ö is nagyon ragaszkodik hozzájok...azt mondhatom hogy ez igazán a szeretet ünnepe volt...és ami a legfontosabb hogy mikor az este gyerekeinkkel beszélgettünk az elmúlt napokról,hogy milyen is volt ez a karácsony,akkor Jonathán azt mondta:"igen,sokan vannak akiket csak az ajándékok érdeklik,az a fontos,de milyen jó hogy nekünk van családunk és szeretjük egymást...de a legnagyobb mégis Isten szeretette hozzánk...ez a legjobb ajándék!"...nekem ez volt a legszebb ajándék e karácsonyon,ha sikerült gyermekeimmel ezt éreztetni ,akkor ez mindennél többet ér.
Donnerstag, 23. Dezember 2010
ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!!
Mi teszi széppé az ünnepet?...talán a kis meglepetések amire nem is gondolunk...nem is kell ahoz sok nézz,csak szeretet és önmagunk,egy mosoly...és ettöl "olvad" a szív...
A felsö képen a kis doboz a csillagokkal,azt Christian készitette az iskolába,egy kis csillag és egy karácsonyfa,nemezböl van benne amit ö a kis kezével vart...ügyes!
A kis pappir tekercs azt Jonathán kapta az osztályfönöknöjétöl karácsonyi ajándékként.Nagyon ötletes ez a tanárnö,mondom én...minden gyerek kelett irjön mindenegyes osztálytársáról valami kedveset amilyennek látja öt...Jonathánról azt irtál hogy kedves,csendes,szégyelös,segitökész,jó a fantáziája...hát érdekes hogy miként látják mások öt...nagyon jó hatással volt rá.
A kis könyv, azzal én ajándékoztam meg magam...szép kis karácsony történetek vannak benne...egyet megosztok veletek:
"Egy vasárnapi iskolában a vasárnapitanitónéni arra kérte a 6-7 éves gyerekeket,(akik éppen Isten szeretetéröl beszélgettek és tanultak Jézus életéröl)hogy irjanak egy levelet maguknak Istentöl,amiben Isten azt mondja nekiek hogy menyire szereti öket ...irják meg hogy ezt soha ne felejtsék el.Aztán a vasárnapitanitónéni megigérte a gyerekeknek hogy ezeket a leveleket 20 év mulva mindegyiknek majd elküldi postán.Akkor a gyerekeknek 20 év egy örökkévalóságnak tünt.
Karácsony közeledet ...Anna azon gondolkozott hogy mit is irhatna még a kivánságok listájára ,hogy miket is kiván karácsonyi ajándéknak...mikor csengettek.Az ajtóhoz sietett,de senkit nem látott,már indult is vissza mikor a földön megpillantott egy boritékot...látszott hogy egy gyerekkéz irta rá a nevét...aztán mintha friss tintával valaki ráirta hogy szeretettel M.....egy darabig csak nézte Anna a boritékot,és mintha nem is akarta volna feltépni...aztán rájött hogy az a gyerekisrás,az az ö keze irása...és akkor vissza emlékezet arra a vasárnap délelöttre mikor ezt a levelet irta...remegö kézzel nyitotta fel óvatosan a boritékot,és olvasni kezdte:
"Én szeretett kicsi Annám,mennyire örülök annak hogy létezel és hogy ilyen csodálatos alkotásom vagy.Most 27 éves vagy és egy szép,magabiztos nö lettél.én mindennap,minden órában ott voltam meletted és még most is ott vagyok,és még akkor is ha 20 év alatt néha elfeledkeztél erröl.Én itt vagyok azért mert te a szeretett gyermekem vagy én pedig a te mennyei Atyád,aki mindig közel van hozzád.Én kivánom hogy soha ne feledd el hogy én szeretlek téged!Édesatyág Isten"
Annának folytak a könnyei mikor végére ért...a papirt amire a kivánságait irta,szemétbe dobta...ö már megkapta a legszebb ajándékot...és elhatározta hogy inkább szüleinek teljesiti kivánságait és e karácsonykor fölkeresi M.-et az ö vasárnapitanitónénijét."
Kivánom minden egyes olvasómnak hogy e karácsonyban is tapasztaljuk meg hogy szeret bennünket az Isten,mindegyiket személyesen,nem számit hogy ki vagy,milyen a színed böre,mit gondolnak rólad az emberek,vagy milyen felekezethez is tartozol.Szeret az Úr!Ezért lüdte Fiát!Hogy megmentsen bennünket!Békés,örömteljes karácsonyt!
Montag, 20. Dezember 2010
December 21
nem is tudom mit irjak...de ha már elkezdtem december mindennapján irni,akkor hát már végig viszem;)...a hó olvadozik,de péntekre új havazást mondanak...s most újból egy vers...
KARÁCSONY JÖN
Füle Lajos verse
Karácsony jön,s én újra hirt adok
magunkról:im,várjuk a Gyermeket!
Szinesednek a szürke köznapok,
fényesednek a rozsdált életek.
Karácsony jön,emléke megkerül
szivünk sötét egén is felragyog.
Akarsz-e fényt?keresd csak ott belül
és megleled te is a csillagot!
Nézz Rá s kövesd!Az élet csillaga,
hozzá egész valóddal van közöd.
Megszületett.A mindenség maga
hódol Neki...Megváltód szent,örök.
Szép napot!
Sonntag, 19. Dezember 2010
December 20
ma egy vers...
Húll a hó
TURMEZEI ERZSÉBET verse
Az ablakon át nézem,húll a hó,
Lassa száll és játékosan kering,
föllibben,majd aláesik megint
s lesz a föld keblén áldott takaró.
Ember siet el ablakom alatt.
Behuzza fejét szük ködmönébe
és a szép havon szapora lépte
nyomán,sürü éktelen folt maradt.
Isten legföbb remeke,az ember,
igy torzit el sok Isten-remeket,
azóta,hogy szembehelyezkedett
az égi jóságu kegyelemmel.
Az ablakon át nézem,húll a hó,
meleg szobámban büvölten állok
és örök nagy hittel arra várok,
hogy szebb legyen az eltorzult való.
Szép napot!
December 19...Iri kérésére
az én gyerekkorri karácsonyi emlékem...ha karácsonyra gondolok akkor a narancs illatta jut eszembe,mivel csak karácsonykor volt narancsunk,és örültünk ha kaptunk a csomogban:)...még ma is a narancs illat karácsonyt idéz fel bennem.Mindig izgatottan vártam a szentestét,mielött gyülekezetben mentünk volna,megnézhettük az ajándékokat,majdmindig egy- egy új ruha is volt a fa alatt,de ezt nem volt szabad szentestén felvenni,mivel a gyerekcsoport szogált szentestén és a lelkipásztor felesége aki a vasárnapitanitónk volt úgy kérte hogy mindenki fehér feketébe öltözzön( a Hunyadiak lehet még emlékeztek:))...meg ,még azért se nem mert a gyülekezeti összejövetel után ,kántálni mentünk,és a ruhákat táskába raktuk,nadrágba öltöztünk és utnak indultunk,mivel mi a város másik végén laktunk nem volt idö haza menni vacsorázni,igy csak szendvicset ettünk...de ez nem számitott...boldogan indultunk kántálni...elöször a korháznál áltunk meg,aztán következtek a gyülekezet többi tagjai,meg barátok,ismerösök,...reggel 6 ig jártunk,sok süteményt kaptunk,volt aki meleg tejával várt,amit hamar megittunk és indultunk tovább...néha a 10ik emeletre is fölkelett menni(és persze a lift nem járt)...karácsony elsö napján meg a falvakba mentünk,oda is persze gyalog....több kilométerre...de szép emlékek ...nagy csapat voltunk...elsönapján volt a diszebéd a családban,ekkor már az új ruhába mehettünk gyülekezetbe:)...amit a legjobban szerettem hogy a gyülekezeti összejövetel végén a "Csendeséjt" énekeltük a karácsonyfa fényénél...ez mindig olyan megható volt...ja meg a csomagosztás...minden gyerek kapott csomagot,meg az özvegyek...ilyenkor is narancs,alma volt a menet...és ezeknek úgy tudtunk örülni...ja és minden karácsonyba volt töltötkáposzta,hájas tészta és kalács:)))
----
a képen én vagyok Ernövel(elsö unokatestvéremmel,akiröl sajnos még mostsem tudjuk hogy él-e még ,több mint 10 éve eltünt,epilepsziás volt:(,de ilyenkor ö (is)eszembe jut,és hiányzik...),mi voltunk az elsö unokák a nagy Katona családban...sok szeretetet kaptunk!!
Szép napot!
Samstag, 18. Dezember 2010
December 18...
Még nagyon sok boldog éveket kivánunk nektek az Ur kegyelméböl!Szeretünk titeket!Lányotok és családja!Sok puszit küldünk!
Freitag, 17. Dezember 2010
December 17
Mittwoch, 15. Dezember 2010
December 16...mint a pásztorok
Dienstag, 14. Dezember 2010
December 15..."orvosság:))"
December 14
Montag, 13. Dezember 2010
December 13...új hét kezdödik
Sonntag, 12. Dezember 2010
December 12...már a 3 ik gyertya ég...
Samstag, 11. Dezember 2010
December 11...Ajándékok
amelyek nem kerülnek semmibe,
de amelyekkel meggazdagíthatjuk
a környezetünket és magunkat is:
mondjunk egy jó szót,
vigasztaljuk a betegeket,
barátságosan nyújtsunk kezet,
óvatosan csukjuk be az ajtót,
az érdeklődőknek készségesen válaszoljunk,
legyen időnk a segítséget kérőkre,
apróságoknak is örüljünk,
mindenért legyünk hálásak,
adjunk jó tanácsokat,
aprótúlzásokon ne rágódjunk,
jogos panaszt ne emlegessünk újra,
ne tegyük szóvá, ha a másik hibázott,
fogadjuk el, ha háttérbe szorulunk,
levert hangulatot ne vegyünk komolyan,
ne sértődjünk meg egy félresikerült szón,
együttérzéssel forduljunk a
megalázottakhoz,
egy-egy tréfás szóval szóljunk
a gyermekekhez,
ismerjük el a tévedéseinket.
Örüljünk a holnapi napnak,
Ne vegyük fel újra a tegnap terheit.
Bizonyos dolgokra jó aludnunk egyet.
Mindegyikre szánjunk rá a kellő időt
És gondot.
Ne éreztessük másokkal,ha rossz napunk van,
És mindenkihez szeretettel forduljunk
Tudva azt,amit Isten Igéje mond:
**MINDEN DOLGOTOK
SZERETETBEN MENJEN VÉGBE***
Freitag, 10. Dezember 2010
Donnerstag, 9. Dezember 2010
December 9
Mittwoch, 8. Dezember 2010
December 8
Dienstag, 7. Dezember 2010
December 7
Montag, 6. Dezember 2010
December 6...hétfö
Sonntag, 5. Dezember 2010
December 5...vasárnap
Péter 2. levele 1,16-21
Úgy tűnik, akkoriban a keresztyének otthonosan érezték magukat környezetükben.
Lassan hozzászoktak ahhoz a gondolathoz, hogy Jézus talán mégsem olyan hamar jön vissza, mint ahogy azt az első követők várták. Ez oda vezetett, hogy egyesek a visszajövetelét egyenesen megkérdőjelezték, és a reménységüket más dolgokba vetették. Gyors "sebtapasz" a fájó reménytelenségre ez a mondás: "ne aggódj, majdcsak rendbe jönnek a dolgok...!" Gyakran hangzik el ez betegágyak mellett. Biztatásnak szánják, jót akarnak vele, mégis a teljes tehetetlenségről tanúskodik. Újra és újra átéljük, hogy valaki nem jön rendbe, és hogy a betegséget nem lehet legyőzni.
Azt kérdezem magamtól: Mibe vetjük a reménységünket? Talán a fizetésemelésben
reménykedünk, a jó nyugdíjban, a gyerekekben, egy határozatlan idejű munkaszerződésben vagy egy stabil biztosításban, ami az életben előforduló minden kockázatot lefed? Ezek a remények legkésőbb a halállal véget érnek. A pénz elveszti értékét, az emberekben csalódhatunk, a cégek megszűnnek.
Egész másfajta reménység az, amit Jézus nyújt. Ez a reménység az, ami a válságok
idején is biztonságot ad, és ami a földi életünkön túl mutat. Ő visszajön, és a várakozásunk öröme hajnalcsillagként világít a sötétben úgy, hogy az életünk nehézségei és problémái között is fényt ad. Ez a biztatás bátorít a mai nap kihívásai között is.
Hozd a napköltét, Országod betöltét,
Múljék az éjszaka!
Fussatok, árnyak… Jöjj, Uram, várlak,
Lelkemnek fényes Csillaga!
Scholz László
http://www.parokia.hu/tartalom/mutat/kalauz/1749/
Samstag, 4. Dezember 2010
December 4...Már szokássá vált nálunk
Freitag, 3. Dezember 2010
December 3...Krisztusra várunk
Donnerstag, 2. Dezember 2010
December 2...Adventi emlék
Dienstag, 30. November 2010
December 1...Adventi ima
Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is.
Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.
Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló télapóktól, leszünk boldogabbak!
Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak, mindig rohanó, sikerorientált, emberek vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi életük során.
Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni.
Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát - emberi módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!
Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.
Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre.
Add, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.
Adj békét, mindannyiunknak Uram!