A reményt hozó hajnalcsillag
Péter 2. levele 1,16-21
Úgy tűnik, akkoriban a keresztyének otthonosan érezték magukat környezetükben.
Lassan hozzászoktak ahhoz a gondolathoz, hogy Jézus talán mégsem olyan hamar jön vissza, mint ahogy azt az első követők várták. Ez oda vezetett, hogy egyesek a visszajövetelét egyenesen megkérdőjelezték, és a reménységüket más dolgokba vetették. Gyors "sebtapasz" a fájó reménytelenségre ez a mondás: "ne aggódj, majdcsak rendbe jönnek a dolgok...!" Gyakran hangzik el ez betegágyak mellett. Biztatásnak szánják, jót akarnak vele, mégis a teljes tehetetlenségről tanúskodik. Újra és újra átéljük, hogy valaki nem jön rendbe, és hogy a betegséget nem lehet legyőzni.
Azt kérdezem magamtól: Mibe vetjük a reménységünket? Talán a fizetésemelésben
reménykedünk, a jó nyugdíjban, a gyerekekben, egy határozatlan idejű munkaszerződésben vagy egy stabil biztosításban, ami az életben előforduló minden kockázatot lefed? Ezek a remények legkésőbb a halállal véget érnek. A pénz elveszti értékét, az emberekben csalódhatunk, a cégek megszűnnek.
Egész másfajta reménység az, amit Jézus nyújt. Ez a reménység az, ami a válságok
idején is biztonságot ad, és ami a földi életünkön túl mutat. Ő visszajön, és a várakozásunk öröme hajnalcsillagként világít a sötétben úgy, hogy az életünk nehézségei és problémái között is fényt ad. Ez a biztatás bátorít a mai nap kihívásai között is.
Hozd a napköltét, Országod betöltét,
Múljék az éjszaka!
Fussatok, árnyak… Jöjj, Uram, várlak,
Lelkemnek fényes Csillaga!
Scholz László
http://www.parokia.hu/tartalom/mutat/kalauz/1749/
Péter 2. levele 1,16-21
Úgy tűnik, akkoriban a keresztyének otthonosan érezték magukat környezetükben.
Lassan hozzászoktak ahhoz a gondolathoz, hogy Jézus talán mégsem olyan hamar jön vissza, mint ahogy azt az első követők várták. Ez oda vezetett, hogy egyesek a visszajövetelét egyenesen megkérdőjelezték, és a reménységüket más dolgokba vetették. Gyors "sebtapasz" a fájó reménytelenségre ez a mondás: "ne aggódj, majdcsak rendbe jönnek a dolgok...!" Gyakran hangzik el ez betegágyak mellett. Biztatásnak szánják, jót akarnak vele, mégis a teljes tehetetlenségről tanúskodik. Újra és újra átéljük, hogy valaki nem jön rendbe, és hogy a betegséget nem lehet legyőzni.
Azt kérdezem magamtól: Mibe vetjük a reménységünket? Talán a fizetésemelésben
reménykedünk, a jó nyugdíjban, a gyerekekben, egy határozatlan idejű munkaszerződésben vagy egy stabil biztosításban, ami az életben előforduló minden kockázatot lefed? Ezek a remények legkésőbb a halállal véget érnek. A pénz elveszti értékét, az emberekben csalódhatunk, a cégek megszűnnek.
Egész másfajta reménység az, amit Jézus nyújt. Ez a reménység az, ami a válságok
idején is biztonságot ad, és ami a földi életünkön túl mutat. Ő visszajön, és a várakozásunk öröme hajnalcsillagként világít a sötétben úgy, hogy az életünk nehézségei és problémái között is fényt ad. Ez a biztatás bátorít a mai nap kihívásai között is.
Hozd a napköltét, Országod betöltét,
Múljék az éjszaka!
Fussatok, árnyak… Jöjj, Uram, várlak,
Lelkemnek fényes Csillaga!
Scholz László
http://www.parokia.hu/tartalom/mutat/kalauz/1749/
Áldott vasárnapot!!!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen