annak hogy együtt énekeltük"Eldölt a szivemben hogy követem Jézust..."és "Jézusomat követem,jól tudom ö jár velem,szivemnek mély békét ad,csak Ö tudja az én utamat.Óh ez fényes napsugár,Jézus enyém lehet már,mi lehet még ennél szebb mint hogy utamat járjam veled."
Ma is azt mondom hogy jó az Urral járni!
A kövecske
Péter 1. levele 2,4-10
Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Kövecskének hívnak, Kicsi Kőnek. Már biztosan
sokszor átlépett rajtam. Kicsi vagyok, jelentéktelen, szürke. Elveszek a tömegben, beszorítva élek a többi kő között. Hébe-hóba felvesznek, és laposan kacsáztatnak, ugrálok a vízen, hogy aztán újra a jelentéktelenné váljak. Este, munka után úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, de muszáj ugrálnom, hiszen a család és a határidőnaplóm is ezt várja tőlem. Nemrégen azonban egy rendkívüli dolog
történt velem. Egy kéz felemelt, feltartott a fénybe, alaposan megszemlélt, és tagadhatatlanul felfedezett bennem valami különlegeset. Ez a kéz aztán nem dobott vissza többé. Ez a kéz Jézus Krisztusé, Isten Fiáé volt! Neki szüksége van rám ahhoz, hogy belehelyezzen egy épülő házba – az Ő világ- méretű Egyházába! Milyen felfoghatatlan!
Sohasem gondoltam volna, hogy alkalmas lennék ilyesmire! Most pedig sok más –
néhány szebb és nagyobb, illetve sok más hozzám hasonlóan jelentéktelen – kővel
együtt egy élő házat alkothatok! Mit is mondhatnék? Ez csodálatos! Többé nem
kell a földön hevernem, hanem minden egyes nap az eget csodálhatom. A külső oldalamon ugyan ki vagyok téve a szélnek és az időjárás viszontagságainak, sőt néha valaki még festéket is ken rám. Ez nem éppen kellemes. De amikor a házra nézek – mindenért kár- pótolva érzem magam, hiszen magát Jézus Krisztust szemlélhetem. Őt, aki néha át is rendez ezt-azt az épületen. A legizgalmasabb
mégis az, amikor egy újabb követ hoz a házhoz, és beépíti a falba. Úgy örül ilyenkor a szívem; még akkor is, ha néha picit zsúfoltan vagy szűken vagyunk. Hiszen azt is tudom, hogy semmi baj nem történhet, hiszen Jézus fektette le az alapot!
Nem is szeretnék többé visszakerülni a földre, hiszen a legcsodálatosabb, ami eddigi
kövecske-életemben történt velem, az, hogy Isten házának építőköve lehetek!
Forrás:innen:
http://www.parokia.hu/tartalom/mutat/kalauz/1733/
Ma is azt mondom hogy jó az Urral járni!
A kövecske
Péter 1. levele 2,4-10
Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Kövecskének hívnak, Kicsi Kőnek. Már biztosan
sokszor átlépett rajtam. Kicsi vagyok, jelentéktelen, szürke. Elveszek a tömegben, beszorítva élek a többi kő között. Hébe-hóba felvesznek, és laposan kacsáztatnak, ugrálok a vízen, hogy aztán újra a jelentéktelenné váljak. Este, munka után úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, de muszáj ugrálnom, hiszen a család és a határidőnaplóm is ezt várja tőlem. Nemrégen azonban egy rendkívüli dolog
történt velem. Egy kéz felemelt, feltartott a fénybe, alaposan megszemlélt, és tagadhatatlanul felfedezett bennem valami különlegeset. Ez a kéz aztán nem dobott vissza többé. Ez a kéz Jézus Krisztusé, Isten Fiáé volt! Neki szüksége van rám ahhoz, hogy belehelyezzen egy épülő házba – az Ő világ- méretű Egyházába! Milyen felfoghatatlan!
Sohasem gondoltam volna, hogy alkalmas lennék ilyesmire! Most pedig sok más –
néhány szebb és nagyobb, illetve sok más hozzám hasonlóan jelentéktelen – kővel
együtt egy élő házat alkothatok! Mit is mondhatnék? Ez csodálatos! Többé nem
kell a földön hevernem, hanem minden egyes nap az eget csodálhatom. A külső oldalamon ugyan ki vagyok téve a szélnek és az időjárás viszontagságainak, sőt néha valaki még festéket is ken rám. Ez nem éppen kellemes. De amikor a házra nézek – mindenért kár- pótolva érzem magam, hiszen magát Jézus Krisztust szemlélhetem. Őt, aki néha át is rendez ezt-azt az épületen. A legizgalmasabb
mégis az, amikor egy újabb követ hoz a házhoz, és beépíti a falba. Úgy örül ilyenkor a szívem; még akkor is, ha néha picit zsúfoltan vagy szűken vagyunk. Hiszen azt is tudom, hogy semmi baj nem történhet, hiszen Jézus fektette le az alapot!
Nem is szeretnék többé visszakerülni a földre, hiszen a legcsodálatosabb, ami eddigi
kövecske-életemben történt velem, az, hogy Isten házának építőköve lehetek!
Forrás:innen:
http://www.parokia.hu/tartalom/mutat/kalauz/1733/
5 Kommentare:
Igen Marika,nagyon jó az Úrral járni.Én is örülök hogy gyermeke lehetek!
Egy családba tartozunk,még ha vér szerint nem is vagyunk testvérek.
Az Úr áldjon meg!
Aldott Nap!
Áldott, szép nap volt az a nap,az Uré a dicsősség mindenért.Légy kitartó életed végéig.
emlékszem én is arra a napra...:)
az Úr áldjon továbbra is:)))
tetszik a kis kövecskés történet:)))
Ilyen Marikanak ismertelek meg es lattalak meg eloszor fenykepen, szep hosszu hajjal(most is megvan),legy aldott es tovabbi szep idot kivanok szamodra AZ URRAL JARNI!!!!!!!!!!!
Kommentar veröffentlichen