Sonntag, 21. Juni 2009

Isten(apa)-gyerek(én) kapcsolatról


Ez volt a mai prédikácio témája.Nekem nagyon tetszett.Pár gondolat magamnak,hogy el ne felejtsem...meg azoknak akiket érdekel:

*A zsidó nép ha Istenre gondolt,vagy imádkozott akkor ugy mondta hogy "Az Ábrahám,Izsák és Jákób Istene..."Nekem ma,az a kegyelem adatott hogy Jézus Krisztus által,Istent Atyámnak nevezhetem.Jézus a tanitványait tanitotta imádkozni:"Miatyánk...",nem csak az Ö Atya hanem az enyém is.

*Hogyan viszonyulok én Atyámhoz(apához)?Szeretem öt?Örülök és boldog vagyok ha közelségében lehetek?Vagy szégyelem hogy Ö az apám?Egy gyerek mindent megpróbál hogy az apa közelségében legyen minél többet(PL:ha este lefekvésröl van szó...akkor még csak 10 percet maradjak veled....)Jól érzem magam Atyám közelében?

*Mennyei Atyám karja elég nagy ahoz hogy magához öleljen,...a te´kozló fiu példázatában,az Atya mikor meglátta hazatért fiát,nem azt kérdezte...hol voltál eddig...hanem karjaiba zárta.A fia aki vele volt,lázadozott ....és az Atya csak azt mondta fiam te mindig velem voltál...ez minden a tied...rajtunk múlik hogy elfogadjuk-e azt hogy Atyánk gyermeke vagyunk

*Nekem nem érdemem szerint fizet,nem kell nekem semmit sem tennem,ha szeretem öt,szeretetböl,teszek érte,de nem azért mert Ö ezt elvárja töllem,vagy csak azért hogy dicséretet kapjak.

*Ha Atyámmal beszélek,bátran elmondhatok neki mindent,azt ami fáj,vagy az hogy igen,boldog vagyok.Ö mellettem ál,velem jön.

Jó volt újra felfrisiteni ezeket a gondolatokat...Isten gyermeke vagy:

-a gyermeke amelyik mindig ott van a szülö mellett(csak lehet nem értékeli ezt mindig)

-tékozló,aki vissza vágyik hiszen tudja milyen jó is az Atya keblén

-gyermek,aki nem tud igazán dönteni,hiszen túl sok rosz tapasztalatja van,a földi apával szemben

-gyermek aki még nem tartozik a családhoz

Te melyikhez tartozol?Isten gyermeke vagy?Ö szeretö Atya....karja kitárva....vár engem és téged!

LEgyen egy áldott heted,Atyád közelségében!!!

3 Kommentare:

iri hat gesagt…

Koszonom viszont neked is.

Gyöngyi hat gesagt…

Talán kicsit késve írok hozzászólást, de ez engem nagyon érint. Nekem nem volt meghitt kapcsolatom apámmal, ezért Istenről elég rossz képem volt. Féltem tőle, és attól hogy ha tévedek azonnal büntet...Egy csodálatos iskolát (2év) jártunk férjemmel amely nagy változást hozott életemben, többek között ezt a rossz hozzáálást is megváltoztatta bennem és elkezdődött a gyógyulásom. Még folyamatban van, de egyre jobban vagyok.

marika hat gesagt…

köszönöm hogy leirtad Gyöngyi!Örvendek!