Turmezei Erzsébet verse
Méh zümmögés,a madarak csicsergése
mind néma áhitattal hallgat el.
A csendet nem zavarja még a szél se,
Lomb se mozdul...Mária énekel.
Nem rezdül fenn az arany hárfa húrja,
Nem zendül a kérubok hangja sem.
Némán tekint az angyalkar az Úrra.
Ö most egy hangot hallgat csendesen.
És az olyan kedves a fülének,
És mig a mennyet betölti az ének,
A szeráfok elfedik arcukat
Mert végig néz a mindenségen
s idötlen viszhangzik földön,égen
"Magasztaljad én lelkem az Urat!"
1 Kommentar:
szép nagyon ez a vers:)
Kommentar veröffentlichen