Türelem...szeretet....vers

A tegnap a munkában egy nö több pár feket cipöt próbálgatott,a férje ült a széken és a mobil telefonjával "játszott".A nö mind mondta:"Ugye ez jó?Vagy ez jobb?" A férj csak bólogatott:"Igen,jó...hát nem mind egyforma?"Én megkérdeztem ha segithetek...a férj rámnézett mintha könyörögve...a nö is örült hogy végre valaki számba veszi...nem is volt olyan könnyü ám,mivel a jobb lába kicsit kissebb volt mint a ballább,igy minden cipöböl az elsö lépésnél kijött a sarka...de a nö minden áron egy fekete mags sarkú cipöt akart...a férj már feladta a harcot kérlelt hogy mondjam már a feleségének hogy evel a cipövel nem lesz boldog...mondom a férfinak menjen csak nézzen egy kis tv(Az üzletbe egyre megy a zene program)hogy ne unatkozzon,nagyon is örült...a nönek meg pár tippet adtam hogy hogyan is pászoljon a nagyobb cipö(de ez most tul unalmas lenne;)...megis köszönte....mente boldogan....a férj meg hozzám jött...kezet fogott velem és megköszönte a türelmemet.Na,ilyen se fordult még meg velem...szóval ha akarom akkor tudok türelmes is lenni;)
A szeretetröl anyit hogy akármit csinálunk de ha nincs benne a szívünk a szeretetünk akkor mindhiába!Az 1Kor 13 a kedvenc igeverseim közzé tartozik.
Olyan jó volt a´z elmúlt vasárnap az Aradi gyülekezet élö adását követni,egy kedves tv.(Szücs tv) nekem egy kedvenc versemet mondta el.Persze hogy megosztom veletek is:
A szivem is elhagyott engem
Reményik Sándor verse
Ez a legnagyobb bün,
Ez a legszörnyübb büntetés
S a legnyagyobb szomoruság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.
Ülök a puszta,homok közepén,
Csüggedt nehéz fejem.
Ülök akár a kö.
Bamba,kietlen kömozdulatokkal
tapogatom magam.
Vadidegenül kutat a kezem
A hely körül
Hol a szivemnek lenni kellenne.
Nincs,nincs...
Elszált,ellinlant az évek során
Öszökkel,tavaszokkal,
Bünökkel,bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom kivel,nem tudom mivel
Nem tudom hogyan,
micsoda percekkel,órákkal,tolvajokkal
Illant el,szökött el,tünt el,párolgott el
Hagyott el az én szivem is.
Még néha énekelnék.
Egyszer csak a torkomon akad.
Elfogy,kihül.
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy simogató szót.
Egyszerüt,tisztát,édeset,meleget,
Vigasztalót.
Kimondom:koppan
értelmetlenül,csináltam hidegen;
Nem szürhettem által a szivemen.
Magamhoz vennék néha valakit
Közel,közel
Közel hozzám a félelmes magányban.
D e szegetszárnyaként visszahull a két kar
és visszahull a nagy ölelés vágya.
A kitártkarok félszegritmusát
Nem a szív dirigálja.
Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi
Csak pénz csillan;koldus kezében tenni
Zeng a köszöne"Ezer anyit adjon"
Nem,csak szivet,csak egy kis szivet adjon.
És imára is kulcsolom kezem
Ugy esedezem szivtelenül,szivért.
Szomjasan adom Istennek magam
Hátha reám bocsájtja harmatját
és kinyilik a köböl egy virág.
Mert bajok vettek engem körül
És a bajoknak szeremszáma nincsen,
És ütólértek az én büneim
És büneim beláthatatlanok
Hajszálaimmal el nem hullanak
És elhagyott engem az én szivem is.
Nincs,nincs...
Elszált,elillant az évek során
Ó,bünök,bajok,öszök,tavaszok,
Gyilkos órák,rabló pillanatok,
Suhogó szárnyon nagy gyors madarak
Hová vittétek az én szivemet?
Hozzátok vissza az én szivemet
Szeretni akarok!