Kérdez a gyermek

"Ott fenn lakott a csillagok felett

De amikor karácsony este lett

lejött a földre mint kisgyermek

és óh, a hidegszívü emberek,

kis istálóban kelett hálnia,

szalmán feküdt Ö ,az Isten Fia

Elhagyta érettünk az egeket

-Ugye apukám nagyon szereted?"

Az apa nem szól,olyan hallgatg

De a kis kedvenc nem vár szavakat

Odaszoritja vállára meleg,

kicsiny pirult arcát s tovább csicsereg,

"Kicsiny gyermek lett,gyenge és szegény

és ott aludt az állatok helyén

szük istálóba .Nem is értem

milyen meleg ágyacskám van nekem

pedig csak a te kislányod vagyok

S Ö ,Isten Fia,Ö a legnygyobb,

szalmán feküdt mikor megszületett

-Ugye apukám,nagyon szereted?"

Kint csillagfényes este...hideg tél

Bent az apa ölében kislánya beszél.

"OTT se nyughatott szalma fekhelyén

futniuk kelett éjnek idején

Halálra keresték a katonák

Menekültek a pusztaságon át

Milyen keserves utjuk lehetett

-Ugye apukám,nagyon szereted?"

Nem nírja már,el kell rohania

A jászolban fekvö Isten Fia

karácsonyi képe kergeti

Feledte és már nem feledheti

Most szeméböl könnyre könny fakad

Most vádakat hall,kínos vádakat

Elmenekülne már,de nem lehet

Most utólérte ez a szeretet

S mig a szívébe égi béke tér

mintha körül a hólepte,fehér

tetök,útak felett távoli zene

angyalok tiszta hangja zengene

szívet szólongató ,szép éneket.

Szegény lett érted.Ugye szereted?"

Turmezei Erzsébet verse