Olyan jó volt...

veletek lenni a Hargitai Nöi csendesnapokon...látni titeket,...veletek együtt énekelni,imádkozni,nevetni...lélekben ott voltam én is köztetek.Köszönöm azt hogy lehetövé tettétek és élö közvetités volt!Áldja az Úr életüket mindazoknak akik közremüködtek abban hogy minden jól müködjön.Áldott alkalmak voltak.Jó volt látni sok ismerös arcot,...nagymamámat,nagynénémet,régi ismerösöket,blogbaratnöimet.Igy meghallhattam én is az Iri hangját:).

Sokan voltunk együtt mégha többen csak lélekbe voltunk veletek,de együtt és egyszerre dobbant a szívünk veletek,a km eltüntek és mi együtt áltunk a trón elött Istenünket dicsöiteni!Legyetek áldottak!

Ez a vers jutott eszembe,amit sok szeretettel küldök minden nö olvasómnak:

SZIVTÖL-SZIVIG

Lukatsi Vilma verse

Apró fölgömb az asztalon,

elgondolkozva nézem,forgatom.

Az óceánok nem végtelenek,

a zöld mezökben barnák a hegyek.

A kontinensek egymáshoz közel,

amennyi kékség választja csak el

egymástól öket:egy gyermek keze átaraszolná.

Kellene,kellenének olyan tiszta kezek,

hogy a világon hidat verjenek

országok között...szívtöl-szívig,

csak egyik embertöl a másikig!

"Maja,maty,mere,Mutter,mother,anyám...!"

mind egyet jelent!

S káprázik talán a szemem,ha igy most egy láncot látok:

"szivtöl-szivig"-mert e világot

a pusztulástól nem mentheti meg más

csak a szeretet!

ÁLdott vasárnapot!