Száraz ág

Az ablakom elötti fának
Hüvös árnyékú,ízmos ága
Tavasszal kihajtott,virágzott
Azóta fényben és harmatban ,
eröben együtt fürdött
ázott a többi ággal...élet,áldás
Mindegyikre egyformán áradt.
Aztán egyszer csak elszáradt.
Virága terméssé nem érett.
Most szárazon zörög a szélben,
Tépázza máris az itélet.
Fürész sziszeg majd,és tüz lobban,
Hamuvá emészti lángja,
Mi sors várhat a száraz ágra?
Hiszen mit ér hogy még a fán van,
Ha mégsincs életben része!
Megérett fejszére,fürészre,tüzre...
Arra való,elszáradt.
Mindennap magam elött látom
élö fámon ezt a halott ágat.
Nyár van.A többi termés érlelt,
növekszik,él,csak ez az egy nem.
Talán ,hogy csonka fölemelt újj legyen
és mindig intsen engemet.
Kiáltó kérést keltsen bennem,
hogy örök élöfám,Krisztus
tartson magában,ne engedjen,
ne hagyjon száraz ággá lennem.
Csak Krisztusfán lehet még az aszu ágnak
is reménye,hogy kihajt,kivirágzik újra,
Ha megérinti titkon,halkan,a lélek tavassza,csodaújja.
Nézem az aszu ágat,nézem, s azt az elaszot
ágon is új rügyet,virágot fakasztó
Lelket,tavaszt hívom,idézem.