Megoldatlan feladatom felet virasztok,
hiányzik a felelet.
Jöjj Mesterem!-Nem bírok vele
csak könnyeimmel öntözöm tele!
Ha éhezök könyörgö szája kér,
aszatt kéz nyúl,betévö falattért.
S a lelkem olyan kiaszott,szegény,
Magam is szegény,éhes vagyok én!
Elfogy a hit,a remény és az erö
A kevesemmel ,hogy álljak elö?
Hogy mindenkinek jusson valami
Jusson valami és legyen elegendö.
Mester,lehet?-Hát szorozd meg elöbb!
A szorzó az én két kezem legyen,
Emlékezzél csak azon a hegyen,
Az ezrek,s az öt árpa kenyér...
S te búslakodol a kevesedért?
Szorozz!-Enyém az éhezö sereg.
Szorozz!-Én mindig megsegitelek.
Szorozz!-Az én szolgám mindig szegény legyen
S ha adni kell,mindig töllem vegyen
Szorzok!És hajnal fényben ég
a diadalmas eredmény:ELÉG!
Anyira tetszik ez a vers,nem tudom ki irta...de én is akarom ma is és mindig igy szorozni...hiszen az eredmény csodálatos...elég!Van mindenböl elég!SDG!
1 Kommentar:
úgy találtam egy helyen hogy Túrmezei Erzsébet verse...és valóban az ELÉG több a soknál!
Kommentar veröffentlichen