Te gondolkozzál bennem Istenem!

Mécs László verse

Az anyag nyers és bünös és gonosz

és mégis mily szépek kristályaid.

És vizeid melyek szemünk elött

válnak jéggé,szivárvánnyá.

És érceid amikböl soha nem formálódott

kard a föld alatt.

Milvel te alakulsz bennük Istenem!

A csunya hernyó is milyen müvész

mikor lepkévé álmodja magát a bábban!

És aprócska méheid-mily mérnökök,

Az államrendszerük,évezredekre szóló

müremek

s egy méh se rombolt eddig sejteket,

mert te élsz,te alkotsz bennük Istenem!

Delejtüs szívü madaraid

Dél-Afrikából hazaszállanak,

Napod a nagy koponya

életet sugároz reánk,nem rongy elméletet.

S az üstökösök is,e zord kozmikus szegénylegény

szabályosan tekereg,mert szent törvémyed

lappang mindenikben.

D e mi a mindenség legszomorubb faizata

mindent csak beszenyezzünk.

A földben ércet leltünk,s sok csodát,

az aranyból Arany-Borjú lett,

a vasból kard,gyilkos penge,tör,

Repülögépünk bomba posta lett

az ember rosz,mert emberagy vezérli,

Vedd vissza vesztett szabadságomat

s te gondolkozzál bennem Istenem!

Legyek szabályos mint kristályaid,

Alkossak ,gyültsek mint méheid,

Legyek szivárvány,melynek harmat lelkén

a hit kristálylik,mint jég a vízben

s delejtüs fecskeszívvel:Rád találjak!

Szép hetet kivánok mindenkinek aki erre jár !Én szeretném ezen a héten is Isten szemével nézni a világot!