Húsvéti találkozás

Sokan sírnak öszinte könnyeket

nagypénteken a büneik felett,

Sokan ülnek húsvéti ünnepet

és zengnek hangos hála éneket.

Az én szavam tán nem hallja senki,

de nekem is van mit megköszönni.

Ha úgy látszik a föld is megreped

nincs fény sehol,csak kormos fellegek.

Ha azt hiszem ,már senki sincs velem

Ö elölép és megjelenik nekem,

Némán tartja sebes kezét elém,

Én csak állok...Ö közelit felém.

Látjátok-e?Igy áll itt elöttem

s békességét kinálja fel nekem.

Alázattal lábaihoz borulok

szívem tele,de szólni nem tudok.

Csak letörlöm a hálakönnyeket

és megfogom a kinyujtott kezet.

Ez a vers anyira tetszik nekem és most átérzem minden egyes szavát.Én is csak állok és fogom a kinyujtott kezet....olyan jó hogy az Ur békességét kinálja most is nekem.Általába ugy szokott az nálunk lenni ha valami ünnep közeledik akkor valamelyik közzülünk beteg.Irtam már hogy Jonathán nincs a legjobban,hát még mostse...még mindig belázasodik,a mandulája is begyuladt...türelemre és békességgre van szüksegünk.Hiszem hogy jol lesz és meggyógyul.Christiánnak meg az orvos azt ajánlotta hogy sokat egyen,meg adjak neki B vitamint,mivel összel kezdi az iskolát és még nincs 20 kilós...Christán amit eszik azt le is ugrálja,egy aktiv gyerek...nem aggódom,hiszen Jonathán is kis soványka volt,de miután megkezdte a sulit,aztán megjött az étvágya.

Igy vagyunk mi most....de nem panaszkodunk,érezzük azt hogy egy erös kéz fogja a mi gyenge kezünket,és a komor fellegeket messze eltávolitja töllünk.Tehát...várjuk a húsvétot!

P.S.

Ezt a képet Christián készitette,nem a legtisztább,de nekem negyon tetszik...