A kedron pataka

Dömötör Ilona verse

Élet s halál közt fekete határ.

Medrében vadul hömpölyög az ár.

Vergödik benne tört olajfaág,

vihardúlt fészek,elsodort virág.

Túl rajta kert.Hiába illatos,

bársonyfüvén rémület tapos.

Mély árnyékában szembe jön velem

a vért ízzasztó halálfélelem.

S minden hiába.Egy vak éjszakán

át kell menni a Kedron patakán.

Bün és váltság közt fekete határ:

Kedron patak.Jelképes,zord,vad ár.

Nagycsütörtöki szörnyü éjszakán.

Ott fogadta a gyílkos árulás,

a hütlenség,a gyáva elfutás.

Az éjszakában egyedül maradt,

S halálát hozta a röt viradat.

Átlépte azt a szörnyü patakot,

hogy én ne legyek soha elfagyott.

És jöhet most már élet vagy halál,

ugye Jézusom,melletted talál?

Megtanulom ezt a szent szózatot:

"Úgy legyen minden,amint akarod!"