Dömötör Ilona verse
Élet s halál közt fekete határ.
Medrében vadul hömpölyög az ár.
Vergödik benne tört olajfaág,
vihardúlt fészek,elsodort virág.
Túl rajta kert.Hiába illatos,
bársonyfüvén rémület tapos.
Mély árnyékában szembe jön velem
a vért ízzasztó halálfélelem.
S minden hiába.Egy vak éjszakán
át kell menni a Kedron patakán.
Bün és váltság közt fekete határ:
Kedron patak.Jelképes,zord,vad ár.
Nagycsütörtöki szörnyü éjszakán.
Ott fogadta a gyílkos árulás,
a hütlenség,a gyáva elfutás.
Az éjszakában egyedül maradt,
S halálát hozta a röt viradat.
Átlépte azt a szörnyü patakot,
hogy én ne legyek soha elfagyott.
És jöhet most már élet vagy halál,
ugye Jézusom,melletted talál?
Megtanulom ezt a szent szózatot:
"Úgy legyen minden,amint akarod!"
1 Kommentar:
Amiképpen minden fojó a tengerbe ömlik,ugy gyűlik össze az egyháznak minden szenvedése Jézus Krisztusban.
Kommentar veröffentlichen