VÁLTSÁG

Neki sebei voltak,hogy nekünk ne legyenek,

Hogy nekünk ne égjenek,gyógyulva heggedjenek.

Hordott keserü átkot,hogy mi átokmentes,

Bünt,egy világnak szennyét hogy mi tiszták

és szentek,

kegyetlen bünhalált,hogy mi élök lehessünk.

És gyülölettöl ácsolt keresztet hordott,

hogy szeressünk,szeressünk,

harmadszor is szeressünk.

Váltság...

S ha nekünk mégis vannak sebeink

mélységes mélyek,be nem gyógyulók,

beheggedök,megint kiujjulók,

véres,halálos,szörnyü sebeink...

és ha másoknak nem áldás vagyunk,

ha nem úgy élünk ,járunk idelenn,

hogy aki lát,azt mondja:kegyelem...

Ha mi hordjuk a büneink nyomorát

és esünk,bukunk,botlunk,végtelen,

akarva,akaratlanul-

S olyan halálos holt az életünk,

mintha temetö volna a szívünk,

Halált fuvalva a leheletünk...

Ha gyülölködünk és nem szeretünk

Itélet.

Ha nem volna váltság,nem lenne itélet

akkor élnénk ahogy lehet.

Sebekkel,kínzó fekélyekkel véresen

büneink hordozva,rabul leteperten

S nem lenne aki ítéletre vonná

a mi halálos,átokvert útunk.

Ha egyszer másképp nem tudunk

élnénk ahogy lehet.

Tisztaság,szentség,áldás,szeretet

örök élérhetetlenül

Tündökölnek a létünk felett.

De most olyan elérhetö közel

Olyan hivogatóan tündökölnek

Miénk lett a tisztaság,a szent

halálon,poklon,diadalmas élet

Van váltság!

Van,ha nem fogadjuk el,itélet!